Hallottam róla jót is, de inkább rosszat (vagy is azt, hogy úgyse fogja senki sem átverekedni magát az összes könyvön), de azért érdekes, legalábbis számomra.

Mivel Magyarhontól távol íródott mindössze 3-4 magyar regény szerepel benne, ez mindenképpen hátrány.

Én is megnéztem, de nem kötött le nagyon. Szeretem a könyveket, de ez már túúúl sok. Arról nem is beszélve, hogy egy rakás (számomra) teljesen érdektelen könyv szerepel benne, mindegyikről hatalmas kép és egy nyúlfarknyi elemzés, vagy kritika vagy ilyesmi. Ezért nem éri meg kidobni 10000ft-ot, úgy gondolom:) Mindegy, kell ilyen is, és minek megvenni, ha egyszer elolvasható a neten?

Itt található a teljes lista (az irodalomkritikai elemzést leszámítva az egész mű): http://www.listology.com/list/1001-books-you-must-read-you-die

Ide pedig feltöltöttem a listát, amin azok vannak, amiknek létezik magyar fordítása, az 1001ből 627: 1001_k__nyv_magyarok_.xls

Rájöttem, milyen jó is eredeti nyelven olvasni verseket... Akkor kiérzed a dallamát, még ha a szövegét nem is érted.

Shelley: Ode to the west wind (1. versszak)

Edgar Allan Poe: Annabell Lee

 It was many and many a year ago,
          In a kingdom by the sea,
    That a maiden there lived whom you may know
          By the name of ANNABEL LEE;
    And this maiden she lived with no other thought
          Than to love and be loved by me.

    I was a child and she was a child,
          In this kingdom by the sea;
    But we loved with a love that was more than love-
          I and my Annabel Lee;
    With a love that the winged seraphs of heaven
          Coveted her and me.

    And this was the reason that, long ago,
          In this kingdom by the sea,
    A wind blew out of a cloud, chilling
          My beautiful Annabel Lee;
    So that her highborn kinsman came
          And bore her away from me,
    To shut her up in a sepulchre
          In this kingdom by the sea.

    The angels, not half so happy in heaven,
          Went envying her and me-
    Yes!- that was the reason (as all men know,
          In this kingdom by the sea)
    That the wind came out of the cloud by night,
          Chilling and killing my Annabel Lee.

    But our love it was stronger by far than the love
          Of those who were older than we-
          Of many far wiser than we-
    And neither the angels in heaven above,
          Nor the demons down under the sea,
    Can ever dissever my soul from the soul
          Of the beautiful Annabel Lee.

    For the moon never beams without bringing me dreams
          Of the beautiful Annabel Lee;
    And the stars never rise but I feel the bright eyes
          Of the beautiful Annabel Lee;
    And so, all the night-tide, I lie down by the side
    Of my darling- my darling- my life and my bride,
          In the sepulchre there by the sea,
          In her tomb by the sounding sea.

Goethe: Vándor éji dala (sajna németül nem tudom a címét:(

Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch,
Die Vőgelein schweigen im Walde
Warte nur balde
Rugest du auch.

Shakespeare: Sonnet 75 (Az vagy nekem, mi testnek a kenyér... ugye, fel tudjuk idézni:P)

Tegnap mutatták be, de a csajokkal már ma elmentünk megnézni. Nem mintha a sztori annyira érdekelt volna, de a nagy nevek minket is vonzottak.

Beültünk, és az első tíz percben azon bosszankodtam, hogy már megint kidobtam 2000 forintot az ablakon, erre a csöpögős romantikus filmre.

Aztán egyre jobban kezdtem belejönni. Persze, tele volt klisékkel, de egy Valentin Napról szóló filmtől mit vár az ember, ha nem azt, hogy a szerelem legyen a fő témája - ami persze ma már úgyis közhelynek számít, mert Hollywood mindent kellően ellaposít és happyenddel zár. A fordulatok legjava kiszámítható volt - amikor a pasiról lerítt, hogy nagyon el akar már húzni, mindenféle munkába-kell-mennem-de-azért-szeretlek-szívem indokot kitalál, hogy leléphessen, gyanakodni kezdesz, hogy "kicsit" félrelép. Vagy amikor a jóképű, izmos srác, aki mellesleg futballsztár, nem reagál a szomszéd csaj (mellesleg bombanő) hívására, akkor ott valami bibi van - és lesz is, természetesen.

Ami meglepő volt, pozitív csalódás, hogy volt benne pár valóban kiszámíthatatlan fordulat, olyan dolgok, amikre nem is gondoltál volna. Aztán ott volt Anne Hathaway, aki hihetetlenül jól játszott, az egész terem röhögött a poénjain - na, de ezt nem akarom előre lelőni.

Na, meg persze Taylor Lautner. Elfogult vagyok, igen, bevallom. Azért az tényleg jó volt, amikor a barátnőjétől (Taylor Swifttől) megkapta a valentin-napi ajándékát. Körülbelül így hangzott:
- 13-as, a szerencseszámod.
- Öööö... az a te szerencseszámod.
- Hát nem is tetszik?
- De, nagyon...
- Akkor vedd fel most!
- Majd később, unom már, hogy mindig meztelen felsőtesttel pózolok. - Finom utalás a New Moonra. Ezt a gondolatot értékeltük is, de azért mégiscsak engedhetett volna Taylor Swiftnek...

Egyszóval egész jó volt. A barátnőim nagyon élvezték, én nem voltam olyan hangulatban, hogy értékelni tudjak egy tucat-vígjátékot, bár azért kicsit felvidított:) És nem érzem feleslegesen kidobott pénznek.. Így mondjuk kevésbé lesz elviselhető a vasárnapi Valentin Nap, miután a filmben mindenki összejött mindenkivel, én meg itthon ülhetek egyedül, vagy max. a szüleimmel.